Minden tisztességes, jól menő sorozatban van nyári szünet. Utólagos engedelmetekkel megelőlegeztem magamnak egy laza két hónapos láblógatást. No nem azért mert nem történt semmi, épp ellenkezőleg... Szóval egy gyors összefoglaló, aztán lehet, hogy egyes részekre majd külön kitérek. Kezdem azzal, hogy megérkezett a hivatalos, műanyag kártyás jogsim postán, mellékletként egy szervdonor regisztrációs lappal!! Az a lényeg, hogy bíznak a frissen szerzett tudásomban!!! Ennek örömére el is sétáltam a szeszes italokat árusító boltba és vettem az uramnak egy üveg whiskey-t. Az újabb vicc: elkérték a személyimet?! Naná, hogy a friss ropogós jogsimat villantottam igazolásnak. A srác leellenőrizte, bocsánatot kért és innentől kezdve kategorikusan asszonyomnak szólított. Pedig a kezdés nem volt rossz. Hazafelé baktatva azon röhögtem, hogy amennyi szeszt én már megittam az életben, ezúton is jelezném: a májam már nem sokat ér. Ezek után gyors ütemben neki kellett állnom a karácsonyi shoppingnak, mivel december 9-én repülök haza, és természetesen minden otthoninak kanadai ajándékot szeretnék a fa alá tenni. Minden barátom csodálkozva veregette a vállam, hogy hát igen a magyarok milyen előrelátóak, már ennyivel előre nekiállok, milyen okos is vagyok. Nem akartam kiábrándítani őket, hogy frászt, csak idő előtt lelépek. Jelzem, ha idegtépőnek és végeláthatatlan küzdelemnek érzitek az otthoni karácsonyi készülődést egyszer ajánlom figyelmetekbe az ittenit. Kezdődik azzal, hogy október közepén az összes létező publikus helyen ahol kettőnél több ember megfordul naponta, kicserélik a zenét karácsonyira. A mindenholt érts úgy, hogy MINDENHOL. Tehát a boltoktól kezdve ami ugye evidens, a moziklotyón át a villamosmegállóig!! A második fájdalmas pont amikor hatmillió ember egyszerre hülyül meg, és a tömeg szó új értelmet nyert a szótáramban. Az hogy egy forgalmasabb csomópontnál percekig toporogsz, hogy átjuss az ember tömegen az teljesen normális. És még az is könnyíti helyzetemet, hogy Rezső és kiscsaládom összeszabadítása is ezen az ünnepen esedékes. Tehát ez azt jelenti, hogy első kör ajándék tőlem mindenkinek, második kör Rezsőtől mindenkinek, majd Magyarországon lezongorázom a ki mit szeretne és apával találjuk ki, hogy anya mit szeretne, és anyával, hogy apa mit, és kikémlel és megfejt, ezután még egy kör mindenkitől Rezső mit szeretne, mert ők nem ismerik ésteúgyisjobbantudod. Szóval a lényeg: laza két hetes minden nap 12 órás városjárás után a dolog kanadai részét lezongoráztam. Az utolsó két nap azt éreztem, hogy ha még egy rohadt karácsonyi dalt meg kell hallgatnom, akkor a legközelebbi embernek feldugom a seggébe az Eaton Center tetejéről lógó traktornyi méretű világító rénszarvast. Azért nagy nehezen elérkezett a fájdalmas búcsú napja, és a még fájdalmasabb 10 órát rohadni egy alumíniumcsőben egy laza átszállással című monodrámám. A december tartogatott még egy fájdalmas eseményt, ugyanis landolásom napján töltöttem a harmadik ikszet. Szüleim repesve vártak a reptéren és gyorsan el is vittek mindezt megünnepelni. Ezek után két hét következett szüleimnél ami percre pontosan be volt táblázva, mert mindenkivel találkozni akartam tehát ahelyett, hogy pihentem volna, minden reggel hétkor keltem és éjfélkor estem az ágyba. Azért csak, hogy jó legyen ősökkel is futottam egy-két bevásárló kört, mondjuk senki nem értette, hogy miért állok a Westend közepén vigyorogva és dünnyögöm az orrom alatt de jó, itt nyugi van. Azért a pesti barátaim sem felejtették el a neves évfordulót, úgyhogy csaptunk egy erezd el a hajamat party-t velük is. Lassan elérkezett a várva-várt ünnep, mindent előkészítettünk szüleim lakásában karácsonyra, majd én 23-án felköltöztem Pestre a legendás Lovag utcába. 24-én reggel megérkezett Rezső is. Kimentem elé a reptérre, hazavittem beraktam az ágyba szegényt, ugyanis ő még 21-én éjszaka dolgozott, majd átrepülte a fél bolygót, úgyhogy kicsit fáradt volt. Amíg ő aludt én gyorsan visszamentem szüleimhez karácsonyozni kicsit, meg azért szenteste velük lenni, majd éjszakára vissza Pestre, hogy amire Rezső felébred vele legyek. 25-én reggel ismét be a kocsiba vissza szüleimhez, és végre összeismertetni Rezsőt az ősökkel. Zseniális volt, nagyon jól sikerült, az öcsémmel ketten szinkron tolmácsoltunk, mert persze mindenki nagy dumás, a végén már Rezsővel beszéltem magyarul, ő bólogatott, majd a szüleimnek lefordítottam angolra, annyira elfáradtam, hogy az öcsém azzal szórakozott, hogy akár mikor szóltam valakihez előtte mindig közölte, hogy milyen nyelven tegyem. A végén nagy összeborulás fényképhegyek stb. Konklúzió: az összes ajándék sikeres volt, senki nem nyírt ki senkit, úgyhogy az összeismertetést is sikeresnek nyilvánítom, fejenként öt kilót híztunk, úgyhogy a karácsonyi mérleget pozitív előjellel zárom. Mindezek után még maradt egy hetünk, amit természetesen minél gazdagabban meg akartuk tölteni, úgyhogy ezután is minden reggel hétkor keltünk és éjfélkor zuhantunk az ágyba. Szilveszter csendes békés vacsorával kezdődött, Rezső, öcsém, Zsófi barátnénk és jómagam társaságában. Dumáltunk egy jót, majd éjfélre kisétáltunk a Lánchídhoz, pezsgőt bontottunk, megnéztük a tüzijátékot, majd hazasétáltunk. Elsején összeszedtük magunkat, elbúcsúztunk szüleimtől, öcsémtől, Pesttől majd másodikán újabb 10 órát rohadtunk egy alumíniumcsőben. Természetesen a gépen összeszedtem valami spanyol náthát parkinzonnal, és annak a rendje szerint úgy ágynak dőltem, hogy csak na. Szedtem a gyógyszert marokszámra egy hétig, de semmit nem javult, szegény Rezső ezt nézte egy darabig majd megelégelte a tétlenséget, és kezembe nyomott egy kétes színű löttyöt, idd meg Rezső-limonádé kijelentéssel. Ízre legalább olyan szar volt mint kinézetre. Miután túléltem a félórás vergődést az elfogyasztás után, csak ennyi szakadt ki belőlem: ezmegmiabúbánatosrosseb? ami angolul úgy szólt: szörcshörrnyüszhörrwáttáfákkizdiszszörcsnyüssz!!!! Mire ő: mi lenne? deci frissen facsart citromlé deci whiskey-vel meg egy kis méz. Erre én: ménemezzelkezdted?? Fél óra múlva hivatalosan is gyógyultnak voltam nyilvánítva. (hülye vagy ha kiderül, hogy beteg vagyok innom kell még egyet, inkább jól vagyok!!!) A betegségem egyetlen hátránya, hogy kezelhetetlen Szomszédok függőségem lett, ugyanis az összes rész fent van a youtube-on. Most is csak kegyetlen küzdelmek árán vettem rá magam, hogy írjak és már több mint 24 órája egyet sem láttam, úgyhogy nem is ragozom tovább, muszáj legalább egyet még megnéznem mielőtt lefekszem, és már így is éjjel fél kettő van. Jó éjt!!!! Vagyis Magyarországon inkább jó reggelt!!!!