Múlt hét közepén kedvesem kapott egy emilt barátjától Brájentől, hogy szeretne ellátogatni a nagyfaluba, és hát nagyon szeretne már találkozni velünk is, szóval mi lenne ha nálunk aludna mondjuk úgy szombat-vasárnap. Gondoltam nagy baj nem lehet belőle, meg hát sosem láttam még élő Brájent, miért ne. Rezső erre csak annyit mondott,-de azt tudnod kell, hogy Brájen kicsit sokat beszél. Ugyan már, én ki vagyok képezve ilyenből. A"rohadtul nem érdekel amit mondasz de úgy csinálok mintha" mestere vagyok, így éltem túl a dupla matekórákat is, nomeg drága megboldogult nagyapám se volt egy könnyű eset, aki villamosmérnök lévén 2 és fél órát volt képes a soros kapcsolásról beszélni levegővétel nélkül. Isten igazából mindig is érdekelt, hogy nézhet ki egy igazi Brájen, tehát innentől kezdve nagyon vártam a szombatot. Valahogy úgy képzeltem el, hogy kicsapódik a bejárati ajtó és ott áll ő keresztre feszítve és énekli az always look at the bright side of life-ot. Hát maradjunk annyiban nem így történt. Addig stimmelt, hogy filmfigura de nem Monty Pithon hanem Jirí Menzel. Ha igazából érezni akarod mit éltem át akkor, tedd be a lejátszóba a Sörgyári capricciót, válaszd az angol nyelvet, tedd full hangerőre, végtelenítsd a lejátszást úgy kb. három napra és élvezd Pepin sógort amíg bírod. Én birkatürelmű révén kb másfél napig bírtam ideg összeroppanás nélkül, szegény Rezsőn láttam, hogy már a szombati vacsoránál is olyan furcsán szorította a kést. Ha a biológiai ismereteim pontosak a légzés 5 százaléka bőrön keresztül történik, na neki ez pont elég, mert, hogy a száján nem vesz miközben beszél az hótzicher. A "nem érdekel mert hülyeség" kikapcsolása angol nyelven még könnyebb mint magyarul, egyszerűen csak kikapcsolom a fordítógépet az agyamban, és bambán mosolygok, kérdezni úgyse fog, mert azt se hallja meg ha én kérdezek. Tehát eldöntöttem, hogy az elkövetkezendő három napot katatón bólogatással és idióta vigyorral a fejemen fogom eltölteni, és egy életre megjegyzem, Brájen legközelebb akkor teheti be ide a lábát, ha van itthon válium és utána van időnk elmenni egy hétre a Bahamákra kiheverni a sokkot. Persze egyik se volt, de volt itthon bor!!!! Az alkohollal az a baj, hogy nagyon gyorsan, nagyon magasra emeli az igazságérzetemet, és rettentő szociálissá válok tőle, de ezt sosem gondolom végig amikor elkezdek inni. Szóval gyorsan behajigáltam testem szerkezetébe egy pár pohárkával, és egyből azt képzeltem, hogy mi beszélgetünk, rögtön visszakapcsolt a kicseszett fordító a fejemben (legközelebb kiveszem belőle az elemet, bezzeg amikor meg kéne az istennek sem működik) és elkezdtem érteni, hogy miről beszél. HIBAAAAA!!!!! Valamikor nagyon okos lehetett mert van neki három diplomája, ezt többször hangoztatta nehogy véletlenül elfelejtsem a csökött kis agyammal, meg hát nekem csak egy diplomám van és úgy sokkal nehezebb dolgokat megjegyezni; de ami volt neki azt vagy elitta vagy elszívta vagy mindkettő, de az biztos, hogy az információk áradata egy őskáoszban leledzenek az ő fejében. Először csak megpróbáltam közbekérdezni, de meg sem hallotta, és már voltam annyira becsípve, hogy ezen felhúzzam magam, és a magyar hercegnői mivoltomból kivetkezve közbevágjak néhányszor. Természetesen ezt sem hallotta meg, amin még jobban felhúztam magam, tehát elkezdtem közbe kiabálni dolgokat, na ezt már meghallotta, ki is zökkent piszkosul, én meg rájöttem, hogy vele így kell beszélgetni. Az egészből az lett, hogy az egész estét végig sikítva ordítoztuk. Még az a szerencse, hogy fociszezon van a tv-ben, így Rezsőnek is jutott valami szórakozás az estére. Nagy nehezen befejeztük és elmentünk aludni. Másnap reggel hasogató fejfájással lefolytam a nappaliba, és magamba szuszakoltam 8 advilt meg egy liter kávét, leültem fészbúkolni és élveztem a csendet. Már majdnem kezdtem magam jól érezni amikor felébredt ő is. Lerobogott mellém a nappaliba és ott folytatta ahol tegnap abbahagyta, mind sztori, mind hangerő tekintetében. Na ekkor kaptam az első idegösszeomlást. Csak beszélt és beszélt, gondoltam kiugrok a konyhába reggelit csinálni, addig is csend lesz. Egy frászt, jött utánam és mondta. Amerre mentem követett és beszélt, már kínomban elmentem wc-re de oda is jött utánam, állt a csukott ajtó előtt és mondta. Na itt már ismét vallásos lettem, és imádkoztam, hogy legalább Rezső ébredjen fel, és akkor nem leszek egyedül. Nagy nehezen eltelt a nap valahogy, de a végén már egymás kezéből csavargattuk ki a különböző ütő-, vágó- és szúró szerszámokat, és Rezsővel egymást nyugtattuk, hogy nem ér annyit az egész, holnap reggel hazamegy. Végre eljött a pillanat, és elhagyta házunkat, szegény kedvesem reggel ment dolgozni, úgyhogy csak én integettem Brájennek, ahogy becsuktam az ajtót kettőre zártam tuti ami fix, örömtüzet gyújtottam és pezsgőt bontottam reggel 10-kor. Egész nap ki sem mozdultam, még a tv-t se kapcsoltam be, nehogy valami zaj legyen, és egész nap az járt a fejemben: - Unatkozik?! Vásároljon mosómedvét!!!!