Ismét egy gyönyörű napsütéses jégvirágos vasárnap reggelre ébredtünk, a kutya meg én. Rezső egész héten gályázik, gyártja a kultúrát, én meg jó fej vagyok, hagyom aludni.(Mint bemutatkozómban említettem hétvégente nálunk van láthatáson a kutya, aki kedvesem előző kapcsolatából "született" gyermek, és gondoskodó apuka révén igényt tart a hétvégékre) Útra kelünk a reggeli sétára, ami jelzem nem kis feladat egyedül, ugyanis a kutya, polgári nevén Sam, kb. egy súlycsoportban van velem, és ha ő egyszer akar valamit, nem nagyon állítja meg a mögötte lobogó, magyarul visító izé. A kanadai népről azt kell tudni, hogy nagyon barátságos, mindig vigyorog, és ha talál indokot leáll veled dumálni, nos a kutya mindig jó indok. Természetesen ma sem úsztam meg. Kedvencem a 60 körüli szingli nő aki gyerek helyett vett egy kutyát, és mindenki másét is a sajátjaként szeret. Már 10 méterről visít, hogy degyönyörűdeszépdeokosfijúúúúú!!!!! Samről azt kell tudni, hogy velem ellentétben tökéletesen ért angolul, és lelkének egyik fájó pontja, hogy bár tényleg úgy néz ki mint egy medve, attól függetlenül a Sam a Samantha rövidítése, és ő lány!!! szóval ahogy a néni befejezte a fejhangon visítást, már tudtam szegény kutya megint három napig depis lesz. Gyorsan korrigáltam, hogy ő biza lány. Na ez volt csak az olaj a tűzre, ismét egy öt perces fejhangmonológ hogy lány létére mekkora és úristen és a többit nem tudom, mert fejben már az ismerőseim között kerestem valami kutyapszichológus számát, amikor is elcsíptem a világ legostobább kérdését: és ő IGAZI német juhász??? Na itt jött el a pillanat amikor éreztem, visszavágok Sam nevében: Teljes nyugalommal válaszoltam, hogy nem ő egy jegesmedve legújabb 5.0-ás génmódosított változata, kifejezetten városlakóknak tenyésztve. Úgy néz ki mint egy kutya de belül medve, úgyhogy én a helyében nem simogatnám mert a program nem tökéletes, és ha nem ismeri fel aki közeledik hozzá, azt egy harapással kivégzi. Életösztön tetszik tudni. A néni halálra vált arccal köszönés nélkül elviharzott, én még utána kiáltottam egy : Szép napot!!, de választ már nem kaptam. Furák ezek a kanadaiak, nem értik a viccet. Ezek után Sam olyan büszkén sétált végig az úton, ahogy még soha, még a madarakat sem kergette meg, az nem illik egy jegesmedvéhez.