Az emancipunci világuralomra tör....

Mindig is szerettem volna balett táncos lenni, de az első hibát ott követtem el, hogy nem kezdtem el 3 évesen, aztán kicsit később már ekkora seggel kissé nehézkes. A színisuliban volt valami balett alapképzés, de az mindig a reggeli órákra esett, úgyhogy általában másnaposan vagy még részegen vergődtem ott valamit, átsiklottam egy gyenge kettessel, és ez nekem bőven elég is volt. Meg volt akkor nekünk nagyobb bajunk is, a rettegett mozgás óra. Maga a tantárgy tök jó lett volna, mert megtanultunk járni (nem vicc, heteken keresztül sétáltunk körbe-körbe és tanultunk járni) meg vívni meg verekedni, meg testtel dolgokat mesélni, szóval maga a tantárgy rendkívül hasznosnak bizonyult, az egészen az egyetlen fekete felhő maga a tanár volt. Eredeti foglalkozását tekintve nemtommi, de nagyon szeretett volna legendás kaszkadőr lenni, ami nem jött össze neki, ezért az összes létező egóproblémáját a diákokon töltötte ki. Végül is elérte célját: mindenki gyűlölte és rettegett tőle, élő legendává vált.Egy híressé vált sztori róla amikor is, egy diákja zokogva jött ki az órájáról, és azt kiáltotta:- Mindig is tudtam,hogy nem néz embernek, de hogy állatnak se!!! Majd elrohant. Ezek után érthető, hogy a mai napig bennem van egy kicsi félsz, ha új helyre megyek táncolni, nehogy ő jöjjön szembe. Az egészben a vicc, hogy itt Torontóban is rettegek tőle. Szóval múltidézésről ennyit. Gondoltam ámeriká a lehetőségek hazája, ez meg itt Észak-Amerika hát hol máshol kezdjek rokkant nyugdíjasként balettot tanulni ha nem itt. Kerestem magamnak valami extra kezdő rehabilitációs programot nyugdíjas vízilovaknak. A honlap azt ígérte, hogy ha soha életedben nem voltál még csak táncterem közelében sem, akkor is bármikor bekapcsolódhatsz. Maradjunk annyiban, hazudtak. Nem kicsit, nagyon. Szóval tánckurzus kiválasztva, cím időpont letöltve. A probléma, hogy Isten DE gombja megint rám mutatott, ugyanis a cím a Queen street nyugati oldalát jelölte meg, erről az utcáról azt kell tudni, hogy kb. 20 km hosszú és nyílegyenes. Na ki tud eltévedni egy nyílegyenes úton??? Hát persze, hogy én. Az első órámról sikerült 10 percet késnem, és nem mertem megmondani, hogy eltévedtem mert, azt hiszik teljesen hülye vagyok. Hipersebességgel átöltöztem, nyúlott mackónaci, hipófoltos póló és rommányúzott balettcipő (szegényke kb. 10 éves még a színi sulihoz kellett) ahogy azt illik. Feltéptem az ajtót, és arcul csapott a döbbenet. Először azt hittem rossz helyen járok. Mindenki egyen harisnyában, fekete dresszben, komor arccal feszített a rúd mellett és valami elképesztő légifetrengést produkáltak éppen. Kezdő kurzus, aha?!?! A tanár mosolygós pici ázsiai nő, látta rajtam a döbbenetet úgyhogy beinvitált a terembe. A francba észrevettek, innen már nincs menekülés. Azért tuti ami fix lecsekkoltam a vészkijáratot. Megpróbáltam utánozni a többieket, mert a táncnyelvet még nem beszélem angolul, ráadásul a néninek eszelős kínai akcentusa van, majd a francia vezényszavakat (nem mintha az bármit is segítene) is olyan akcentussal mondja, hogy ember legyen a talpán aki megérti. A néni nem szarral gurigázik. Mint egy kiképzőtiszt, úgy diktálta a tempót, meg a granbatmanzsötét, hogy azt sem tudtam merre vagyok arccal. Mivaaannn, ki ez, mi ez és mi van a batman-nel??? És ehhez szünet nélkül mosolyog!!!! Hát jó próbáljuk meg. Kemény küzdelmek árán, úgy fél perccel lemaradva a többiektől, sikerült is kb. 20 centire felemelnem a lábam. Irtó büszke voltam magamra, erre a néni:-Nem jó állj!!!, és elindul, és közelít, FELÉM!!!! Megragadta a lábam, majd egy halk reccsenés kíséretében becsomagolta a fülem mögé!! Lepergett előttem a Bangkok Hilton meg a Jó reggelt Vietnám összes másodperce egyszerre. Én próbáltam kiáltani, de nem ment, végül egy aú azért csak kicsúszott. Erre ő: -nem kiabál, moszt kicit fáj holnap jó lesz meglát!!! És még mindig mosolyog!!! Ez élvezi!!! Basszus ez egy mosolygó gyilkos!!! És zárva a terem ajtó!!! Itt fogok megdögleniiiiii!!!! Aztán valahogy csak túléltem. Az óra után a saját könycseppjeimen csúsztam hazáig. Most itthon ülök, nyalogatom a sebeimet, megjegyzem nem lett jobb másnapra, és levontam a konklúziót: minden tánctanár szadista!!!!!