Szóval blog. Miért is, nem tudom. Mindenkinek van, és ez most "olyan trendi", egy frászt csak unatkozom, és ilyet még sosem csináltam. Egy kis bemutatkozás: születési név: Anett, Évek száma: 30, elkezdett iskolák száma: kb 10, befejezett:3 élettapasztalat:15000 ebből hasznos:14, forintmilliók száma:0 ebből elköltött:43, pasik száma: 26 ebből hasznos:4, válások száma:1 ebből hasznos:1 élettársak száma:1,5 (jelen esetben egy hímnemű humanoid full time és egy hétvégi kutya, aki szegény elvált szülők gyermeke és hétvégente apucinál van láthatáson)
curriculum vitae:
Magyarország egy dunántúli kis szegletében születtem, úgy a tatárjárás idején, természetesen tűsarkakon. Szüleim teljesen átlagos, normális polgári szülők voltak, aztán jöttem én.Aztán a második sokk az öcsém. Átlagos gyerekkor, gyomorforgatóan kitűnő tanuló, matek verseny, magyar verseny megnyerve, év végén jutalomkönyv begyűjtve. Ekkor követtem el életem első rossz döntését (nem az utolsót): hatosztályos gimi, "merazolyantrendiiii". Naná, hogy reál suli, én meg néha a saját életkoromat sem tudom kiszámolni számológép nélkül, és különben is már akkor is jobban érdekelt a színház, mint bármi más, no meg hát kamaszodtunk is csúnyán, szóval 4 év után apuci szeme fénye 4 tantárgyból megbukott. Volt is sikítozás bőséggel-jósággal otthon, konklúzió: ostobahaszontalansemmirekellőígyhogyleszbelőledorvosvagyügyvééééd?????? Orvos a tűfóbiámmal nehezen, ügyvéd meg az én pacifista lelkemmel, ugyan már, még az anyagyilkosnak is vinném be a sütit vacsira, mert hát szegényke éhezik. Szóval elhangzott az atyai hovatovább: mi lesz belőled így fiam????? Először is a lányod vagyok, másodsorban azon a héten járt nálunk a fodrász (kisvárosban nagy divat, hogy a fodrász felmegy a lakásodra, és ott dolgozik, és így olcsóbb, meg nem bámul Gizi néni az arcodba amikor áll rajtad a vödörnyi festék), és az úgy tetszett, meg bírtam a csajt, úgyhogy mondtam: fodrász leszek, de nem komolyan!!!!! Komolyan vették. Szeptembertől tekerhettem a dajjert ha tetszett-ha nem. Mindegy túléltük, szép két év volt, jó bulik meg minden, és végül is van egy szakmám ami arra jó, hogy le tudom vágni magamnak a hajam. Megérte nem? Közben elmúltam 18, apámék is beletörődtek, hogy ebből már normális nem lesz, ha eddig nem lett, úgyhogy vissza az álmok kergetéséhez. Színész akarok lenni még mindig, járok is táncot tanulni rendületlenül, mi kell még? Mondjuk diploma? Na ahhoz mi kell? Érettségi!!!! Jó, hát akkor irány a gimi, de most valami normális!!!!! Sikerült kiválasztani a város legszarabb hírű, legszutyokabb iskoláját, mondván, ezt már csak elvégzem!!!??? Na ez életem egyik legjobb döntése volt, ad egy: vakok közt a fél szemű ugyebár, ad kettő a tanárok nagy része a világ legjobb fejei közé sorolhatók, néhányan még mindig barátaim, a maradék egy-két hiperostobát meg túl lehetett élni valahogy, mondjuk sajnáltam, hogy pont a magyar a legszarabb, de mindegy, apám okos majd felvilágosít, ha már a tanárom túl sok macskaszőrt szívott jobb híján. Szóval életem legtutibb három éve volt (nem, most kivételesen nem számoltam el magam, csak a 18+-os brigád egy évet megúszott, mert belőlünk ennyi bőven elég) Ez alatt a három év alatt sikerült hobbitáncosból színházi táncost faragnom magamból, és a suli melletti két színjátszó szakkör is meghozta gyümölcsét, ugyanis megkaptam életem első profi színházi feladatait. Aztán valahogy két előadás között csak leérettségiztem. Álmok kergetése 2.0. A nagy számok törvénye alapján, minden létező színiiskolába beadtam a jelentkezésemet, valahová csak felvesznek alapon. 11 felvételi után még választási lehetőségem is volt, úgyhogy én a hárombetűs nénit választottam, ami először életem újabb legjobb döntésének bizonyult. Volt ám dagadó mell meg 7 napos parádé, ha szüleimmel mentünk valahova, mindenkivel meg kellett állni "beszélgetni", de a lényeg az volt, hogy el lehessen mondani: hát színész lesz a gyerekből, hát híres lesz meg minden, ha elég jól csinálja még a Barátok Köztbe is benne lehet ám!!!!!! Az első év tömör gyönyör, úszás a boldogságban, hát csak sikerült vazze. Ez év nagy részét balladai homály és italgőz fedi, mint ahogy az előzőeket is, úgy kb. 12 éves koromtól felfelé. Második év, tanár váltás, poklok pokla sulielhagyás. Egész nyár sulikereséssel, majd végül az a híres író Vili bá nevű befogadott, és ismét egy zseniális év után, SZÍNÉSZ LETTEM!!!!!! (tényleg!!! van róla papírom!!!!) Szokásos szabadon fuldoklás következett ezután, és itt már ismertem legújabb exférjemet is, szóval az élet móka volt és kacagás. Ismét próbáltam a társadalom elvárásának eleget tenni, tehát férjhez mentem. Éltük a hétköznapinak semmiképp sem mondható életünket, én játszottam színházban, dolgoztam külföldi filmek forgatásán (nem olyan liftzenéze nem dumálunk csak kúrunk 18+-osat, hanem rendes soklóvés, világsztáros középkori sárbandagonyászós, nyáron megsülős, télen megfagyós, szerelmes pestises kardozós baszós), tervezgettük a jövőnket amikor is Isten DE gombja (erre majd később rátérek) rám mutatott. A legújabb film forgatásán megismertem Rezsőt. Rezső operatőr és kanadai és intelligens és jó humorú és tisztel és tehetséges mint a Nap és amire ezt végiggondoltam már össze is volt csomagolva az összes cuccom, és hirtelen megváltozott a lakcímem is. A film végén erősen tanakodtunk, hogymostmiafaszlegyen???? Ő jöjjön Magyarországra dolgozni (bruhhhhaaahhhaaahhaa), vagy én megyek Kanadába aztán lesz ami lesz. Ezzel meg is érkeztünk a jelenbe. Már fél éve túristáskodom Torontóban dúl a szerelem és nagy erőkkel Született feleségeset játszom. Szóval járom a várost, nézelődök, újratanulok mindent, múzeumok, mozi, vacsi, haverok, tánckurzusok, tehát elvagyok, várom a vízumom. Életemről nagy vonalakban ennyit, a blogom lényege pedig múltam balladai homályának feloszlatása, és ha esetleg történik valami izgi a jelenben, akkor természetesen azt is megírom. Köszönöm a kitüntető figyelmet: Anett
