Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

HTML

Az emancipunci világuralomra tör....

Alacsonymagas kisnagymellű élő szövet, az idő előrehaladtával egyre nagyobb arányú fém vázon. Ez lennék én, nyugalmazott táncos, jelenleg színészként üzemelő létforma, per pillanat fizetés nélküli szabadságon Kanadában, mert hát a szerelem.....

Friss topikok

  • anettczky: @joco78: Drága Sógor! Először is szeretnék gratulálni a blogodhoz és minden bejegyzésed hasznos ta... (2013.01.27. 17:33) Ami eddig történt.....
  • joco78: Drága Sógorasszony! A reményteli várakozás szorongatott perceiben már nem bírtam tovább és magam ... (2013.01.15. 14:40) Itt járt Brájen...
  • joco78: Aztán nehogy kiadói felkérés meg könyvkiadás legyen a vége! Akarom mondani, ez a bejegyzés is nagy... (2012.10.25. 15:55) Főztem vazze....és még mindenki él!!!!

Címkék

Ami eddig történt.....

2013.01.26. 07:47 :: anettczky

Minden tisztességes, jól menő sorozatban van nyári szünet. Utólagos engedelmetekkel megelőlegeztem magamnak egy laza két hónapos láblógatást. No nem azért mert nem történt semmi, épp ellenkezőleg... Szóval egy gyors összefoglaló, aztán lehet, hogy egyes részekre majd külön kitérek. Kezdem azzal, hogy megérkezett a hivatalos, műanyag kártyás jogsim postán, mellékletként egy szervdonor regisztrációs lappal!! Az a lényeg, hogy bíznak a frissen szerzett tudásomban!!! Ennek örömére el is sétáltam a szeszes italokat árusító boltba és vettem az uramnak egy üveg whiskey-t. Az újabb vicc: elkérték a személyimet?! Naná, hogy a friss ropogós jogsimat villantottam igazolásnak. A srác leellenőrizte, bocsánatot kért és innentől kezdve kategorikusan asszonyomnak szólított. Pedig a kezdés nem volt rossz. Hazafelé baktatva azon röhögtem, hogy amennyi szeszt én már megittam az életben, ezúton is jelezném: a májam már nem sokat ér. Ezek után gyors ütemben neki kellett állnom a karácsonyi shoppingnak, mivel december 9-én repülök haza, és természetesen minden otthoninak kanadai ajándékot szeretnék a fa alá tenni. Minden barátom csodálkozva veregette a vállam, hogy hát igen a magyarok milyen előrelátóak, már ennyivel előre nekiállok, milyen okos is vagyok. Nem akartam kiábrándítani őket, hogy frászt, csak idő előtt lelépek. Jelzem, ha idegtépőnek és végeláthatatlan küzdelemnek érzitek az otthoni karácsonyi készülődést egyszer ajánlom figyelmetekbe az ittenit. Kezdődik azzal, hogy október közepén az összes létező publikus helyen ahol kettőnél több ember megfordul naponta, kicserélik a zenét karácsonyira. A mindenholt érts úgy, hogy MINDENHOL. Tehát a boltoktól kezdve ami ugye evidens, a moziklotyón át a villamosmegállóig!! A második fájdalmas pont amikor hatmillió ember egyszerre hülyül meg, és a tömeg szó új értelmet nyert a szótáramban. Az hogy egy forgalmasabb csomópontnál percekig toporogsz, hogy átjuss az ember tömegen az teljesen normális. És még az is könnyíti helyzetemet, hogy Rezső és kiscsaládom összeszabadítása is ezen az ünnepen esedékes. Tehát ez azt jelenti, hogy első kör ajándék tőlem mindenkinek, második kör Rezsőtől mindenkinek, majd Magyarországon lezongorázom a ki mit szeretne és apával találjuk ki, hogy anya mit szeretne, és anyával, hogy apa mit, és kikémlel és megfejt, ezután még egy kör mindenkitől Rezső mit szeretne, mert ők nem ismerik ésteúgyisjobbantudod. Szóval a lényeg: laza két hetes minden nap 12 órás városjárás után a dolog kanadai részét lezongoráztam. Az utolsó két nap azt éreztem, hogy ha még egy rohadt karácsonyi dalt meg kell hallgatnom, akkor a legközelebbi embernek feldugom a seggébe az Eaton Center tetejéről lógó traktornyi méretű világító rénszarvast. Azért nagy nehezen elérkezett a fájdalmas búcsú napja, és a még fájdalmasabb 10 órát rohadni egy alumíniumcsőben egy laza átszállással című monodrámám. A december tartogatott még egy fájdalmas eseményt, ugyanis landolásom napján töltöttem a harmadik ikszet. Szüleim repesve vártak a reptéren és gyorsan el is vittek mindezt megünnepelni. Ezek után két hét következett szüleimnél ami percre pontosan be volt táblázva, mert mindenkivel találkozni akartam tehát ahelyett, hogy pihentem volna, minden reggel hétkor keltem és éjfélkor estem az ágyba. Azért csak, hogy jó legyen ősökkel is futottam egy-két bevásárló kört, mondjuk senki nem értette, hogy miért állok a Westend közepén vigyorogva és dünnyögöm az orrom alatt de jó, itt nyugi van. Azért a pesti barátaim sem felejtették el a neves évfordulót, úgyhogy csaptunk egy erezd el a hajamat party-t velük is. Lassan elérkezett a várva-várt ünnep, mindent előkészítettünk szüleim lakásában karácsonyra, majd én 23-án felköltöztem Pestre a legendás Lovag utcába. 24-én reggel megérkezett Rezső is. Kimentem elé a reptérre, hazavittem beraktam az ágyba szegényt, ugyanis ő még 21-én éjszaka dolgozott, majd átrepülte a fél bolygót, úgyhogy kicsit fáradt volt. Amíg ő aludt én gyorsan visszamentem szüleimhez karácsonyozni kicsit, meg azért szenteste velük lenni, majd éjszakára vissza Pestre, hogy amire Rezső felébred vele legyek. 25-én reggel ismét be a kocsiba vissza szüleimhez, és végre összeismertetni Rezsőt az ősökkel. Zseniális volt, nagyon jól sikerült, az öcsémmel ketten szinkron tolmácsoltunk, mert persze mindenki nagy dumás, a végén már Rezsővel beszéltem magyarul, ő bólogatott, majd a szüleimnek lefordítottam angolra, annyira elfáradtam, hogy az öcsém azzal szórakozott, hogy akár mikor szóltam valakihez előtte mindig közölte, hogy milyen nyelven tegyem. A végén nagy összeborulás fényképhegyek stb. Konklúzió: az összes ajándék sikeres volt, senki nem nyírt ki senkit, úgyhogy az összeismertetést is sikeresnek nyilvánítom, fejenként öt kilót híztunk, úgyhogy a karácsonyi mérleget pozitív előjellel zárom. Mindezek után még maradt egy hetünk, amit természetesen minél gazdagabban meg akartuk tölteni, úgyhogy ezután is minden reggel hétkor keltünk és éjfélkor zuhantunk az ágyba. Szilveszter csendes békés vacsorával kezdődött, Rezső, öcsém, Zsófi barátnénk és jómagam társaságában. Dumáltunk egy jót, majd éjfélre kisétáltunk a Lánchídhoz, pezsgőt bontottunk, megnéztük a tüzijátékot, majd hazasétáltunk. Elsején összeszedtük magunkat, elbúcsúztunk szüleimtől, öcsémtől, Pesttől majd másodikán újabb 10 órát rohadtunk egy alumíniumcsőben. Természetesen a gépen összeszedtem valami spanyol náthát parkinzonnal, és annak a rendje szerint úgy ágynak dőltem, hogy csak na. Szedtem a gyógyszert marokszámra egy hétig, de semmit nem javult, szegény Rezső ezt nézte egy darabig majd megelégelte a tétlenséget, és kezembe nyomott egy kétes színű löttyöt, idd meg Rezső-limonádé kijelentéssel. Ízre legalább olyan szar volt mint kinézetre. Miután túléltem a félórás vergődést az elfogyasztás után, csak ennyi szakadt ki belőlem: ezmegmiabúbánatosrosseb? ami angolul úgy szólt: szörcshörrnyüszhörrwáttáfákkizdiszszörcsnyüssz!!!! Mire ő: mi lenne? deci frissen facsart citromlé deci whiskey-vel meg egy kis méz. Erre én: ménemezzelkezdted?? Fél óra múlva hivatalosan is gyógyultnak voltam nyilvánítva. (hülye vagy ha kiderül, hogy beteg vagyok innom kell még egyet, inkább jól vagyok!!!) A betegségem egyetlen hátránya, hogy kezelhetetlen Szomszédok függőségem lett, ugyanis az összes rész fent van a youtube-on. Most is csak kegyetlen küzdelmek árán vettem rá magam, hogy írjak és már több mint 24 órája egyet sem láttam, úgyhogy nem is ragozom tovább, muszáj legalább egyet még megnéznem mielőtt lefekszem, és már így is éjjel fél kettő van. Jó éjt!!!! Vagyis Magyarországon inkább jó reggelt!!!!

2 komment

Itt járt Brájen...

2012.11.13. 01:31 :: anettczky

Múlt hét közepén kedvesem kapott egy emilt barátjától Brájentől, hogy szeretne ellátogatni a nagyfaluba, és hát nagyon szeretne már találkozni velünk is, szóval mi lenne ha nálunk aludna mondjuk úgy szombat-vasárnap. Gondoltam nagy baj nem lehet belőle, meg hát sosem láttam még élő Brájent, miért ne. Rezső erre csak annyit mondott,-de azt tudnod kell, hogy Brájen kicsit sokat beszél. Ugyan már, én ki vagyok képezve ilyenből. A"rohadtul nem érdekel amit mondasz de úgy csinálok mintha" mestere vagyok, így éltem túl a dupla matekórákat is, nomeg drága megboldogult nagyapám se volt egy könnyű eset, aki villamosmérnök lévén 2 és fél órát volt képes a soros kapcsolásról beszélni levegővétel nélkül. Isten igazából mindig is érdekelt, hogy nézhet ki egy igazi Brájen, tehát innentől kezdve nagyon vártam a szombatot. Valahogy úgy képzeltem el, hogy kicsapódik a bejárati ajtó és ott áll ő keresztre feszítve és énekli az always look at the bright side of life-ot. Hát maradjunk annyiban nem így történt. Addig stimmelt, hogy filmfigura de nem Monty Pithon hanem Jirí Menzel. Ha igazából érezni akarod mit éltem át akkor, tedd be a lejátszóba a Sörgyári capricciót, válaszd az angol nyelvet, tedd full hangerőre, végtelenítsd a lejátszást úgy kb. három napra és élvezd Pepin sógort amíg bírod. Én birkatürelmű révén kb másfél napig bírtam ideg összeroppanás nélkül, szegény Rezsőn láttam, hogy már a szombati vacsoránál is olyan furcsán szorította a kést. Ha a biológiai ismereteim pontosak a légzés 5 százaléka bőrön keresztül történik, na neki ez pont elég, mert, hogy a száján nem vesz miközben beszél az hótzicher. A "nem érdekel mert hülyeség" kikapcsolása angol nyelven még könnyebb mint magyarul, egyszerűen csak kikapcsolom a fordítógépet az agyamban, és bambán mosolygok, kérdezni úgyse fog, mert azt se hallja meg ha én kérdezek. Tehát eldöntöttem, hogy az elkövetkezendő három napot katatón bólogatással és idióta vigyorral a fejemen fogom eltölteni, és egy életre megjegyzem, Brájen legközelebb akkor teheti be ide a lábát, ha van itthon válium és utána van időnk elmenni egy hétre a Bahamákra kiheverni a sokkot. Persze egyik se volt, de volt itthon bor!!!! Az alkohollal az a baj, hogy nagyon gyorsan, nagyon magasra emeli az igazságérzetemet, és rettentő szociálissá válok tőle, de ezt sosem gondolom végig amikor elkezdek inni. Szóval gyorsan behajigáltam testem szerkezetébe egy pár pohárkával, és egyből azt képzeltem, hogy mi beszélgetünk, rögtön visszakapcsolt a kicseszett fordító a fejemben (legközelebb kiveszem belőle az elemet, bezzeg amikor meg kéne az istennek sem működik) és elkezdtem érteni, hogy miről beszél. HIBAAAAA!!!!! Valamikor nagyon okos lehetett mert van neki három diplomája, ezt többször hangoztatta nehogy véletlenül elfelejtsem a csökött kis agyammal, meg hát nekem csak egy diplomám van és úgy sokkal nehezebb dolgokat megjegyezni; de ami volt neki azt vagy elitta vagy elszívta vagy mindkettő, de az biztos, hogy az információk áradata egy őskáoszban leledzenek az ő fejében. Először csak megpróbáltam közbekérdezni, de meg sem hallotta, és már voltam annyira becsípve, hogy ezen felhúzzam magam, és a magyar hercegnői mivoltomból kivetkezve közbevágjak néhányszor. Természetesen ezt sem hallotta meg, amin még jobban felhúztam magam, tehát elkezdtem közbe kiabálni dolgokat, na ezt már meghallotta, ki is zökkent piszkosul, én meg rájöttem, hogy vele így kell beszélgetni. Az egészből az lett, hogy az egész estét végig sikítva ordítoztuk. Még az a szerencse, hogy fociszezon van a tv-ben, így Rezsőnek is jutott valami szórakozás az estére. Nagy nehezen befejeztük és elmentünk aludni. Másnap reggel hasogató fejfájással lefolytam a nappaliba, és magamba szuszakoltam 8 advilt meg egy liter kávét, leültem fészbúkolni és élveztem a csendet. Már majdnem kezdtem magam jól érezni amikor felébredt ő is. Lerobogott mellém a nappaliba és ott folytatta ahol tegnap abbahagyta, mind sztori, mind hangerő tekintetében. Na ekkor kaptam az első idegösszeomlást. Csak beszélt és beszélt, gondoltam kiugrok a konyhába reggelit csinálni, addig is csend lesz. Egy frászt, jött utánam és mondta. Amerre mentem követett és beszélt, már kínomban elmentem wc-re de oda is jött utánam, állt a csukott ajtó előtt és mondta. Na itt már ismét vallásos lettem, és imádkoztam, hogy legalább Rezső ébredjen fel, és akkor nem leszek egyedül. Nagy nehezen eltelt a nap valahogy, de a végén már egymás kezéből csavargattuk ki a különböző ütő-, vágó- és szúró szerszámokat, és Rezsővel egymást nyugtattuk, hogy nem ér annyit az egész, holnap reggel hazamegy. Végre eljött a pillanat, és elhagyta házunkat, szegény kedvesem reggel ment dolgozni, úgyhogy csak én integettem Brájennek, ahogy becsuktam az ajtót kettőre zártam tuti ami fix, örömtüzet gyújtottam és pezsgőt bontottam reggel 10-kor. Egész nap ki sem mozdultam, még a tv-t se kapcsoltam be, nehogy valami zaj legyen, és egész nap az járt a fejemben: - Unatkozik?! Vásároljon mosómedvét!!!! 

5 komment

Megvan a papper....

2012.11.06. 22:10 :: anettczky

Reszkess világ jövök!!!! Három hete ültem a tankönyv felett, amikor már úgy éreztem, hogy na jó már a kiadó és a szerkesztő adatait is kívülről fújom, tehát itt az idő: vizsgázzunk le. Mielőtt elkezdtem a tanfolyamot szorgosan utánajártam, hogy egyáltalán, én ezt csinálhatom-e. 280 különböző weblap állította egyértelműen, hogy igen. Itt kicsit máshogy van a rendszer, mert először is a vizsga és a suli nem egy intézményhez tartozik, nehogy véletlenül urambátyám, meg csípem a csaj fejét engedjük már át, vagy hasonló, illetve nem is tudom miért van így, de nem is fontos. A második furcsa dolog, a jogsi 3 lépésből áll G1- az első lépés gyakorlatilag egy kressz vizsga és azzal már vezethetsz is ha ül melletted valaki akinek van jogsija, tehát konkrétan apuci megtanít vezetni. Ha nem öltél meg senkit és te is életben maradtál, akkor egy év múlva leteheted a G2-t ami egy kb 15-20 perces vezetési teszt, hogy tudsz-e egyenesen menni, meg paralell parkolni. A többi nem érdekes csak ez a paralell szar, erre vannak nagyon rákattanva. Szerintem ezek titokban összeálltak a biztosító cégekkel, mert ugye ha nem vagy ügyes, viszonylag könnyű parkolás közben törni-zúzni. Ha ez is megvan akkor már vezethetsz egyedül is, és a legvége még egy évre rá a nagy G teszt, ami egy órás vezetés teszt. Az egészben a legviccesebb, ahhoz, hogy befejezd a sulit- értsd megcsináld a vezetési órákat- előbb meg kell, hogy legyen a jogsid (G1)??!!  Szóval az összes hülye szabály megtanulva, táblák beseggelve, minden online próbateszt kitöltve, holnap megyek vizsgázni, de azért még tuti ami fix még egyszer meglesem a "bibliát" avagy a drájverz hendbúúk-ot tehát a kresszkönyvet. Na ez hiba volt. Lábon kihordtam egy infarktust, amikor a könyvecske kis eldugott szegletében megláttam egy kis jegyzetet, mely közölte velem- a G1 tesztre ne felejts el magaddal vinni 2 személyazonosító iratot. Tessék??? Eddig mindenhol azt írták elég az útlevél, most meg itt ugrál nekem kettővel. Gondolom a magyar személyimet nem fogadják el másodiknak?! Egy cseppet elöntött a harci ideg, mert ugye direkt 200-szor megnéztem, és mindenhol azt írták elég egy, de hát a "biblia" az ugye szent, abban nem lehet hülyeség, hiszen abból vizsgázunk. Lepergett előttem, hogy mennyi pénzt és időt, meg persze pénzt áldoztam erre és még a tanfolyamot sem fejezhetem be, mert jogsi nélkül nincs vezetés!! Sikerült annyira felhúznom magam, hogy egész éjjel nem aludtam, hanem összeesküvés elméleteket gyártottam, meg hogy fogom kidumálni, hogy legalább valami ideiglenes szart adjanak amivel a tanfolyamot befejezem. Reggel felkeltem, rágugliztam, merre kell menni és rájöttem, hogy itt azért nem kötik iskolai végzettséghez az egészet, mert amire odatalálsz a kresszhelyre az felér egy iq teszttel. Természetesen ezt az intézményt is a követhető logika szabályai szerint- bár tudjuk, hogy nincs jogsid szarunk bele és kirakjuk jászkarafaszajenőre a központot, ha kőő a jogsi küzgyééé érte alapon- több mint másfél óra busz-metró-busz segítségével sikerült is megközelítenem. Belépek az ajtón kb. 40 ember előttem, nem baj legalább van időm összeszedni az éjszaka kreált ötleteket. Kis csávó a pultban vérprofi 15 perc alatt ledarálta az előttem állókat,éreztem, hogy vele aztán nem lesz könnyű vitába szállni. A játszom a hülyét és nagy ártatlan szemekkel pislogok stratégiát választottam. Srác intett, hogy én következem. Remegő kézzel átadtam az útlevelem, és csak annyit mondtam- szeretnék G1 tesztet írni, majd lehunytam a szemem és vártam az anyázást, hogy hol a másik papír, meg menjek a francba, meg feltartom a sort. Legnagyobb döbbenetemre elvette az útlevelem, lefénymásolta, mosolyogva a kezembe nyomott egy papírt, hogy ezt töltsem ki és egy másikat, hogy ez lesz a sorszámom, és fáradjak be. A "biblia" tévedett!!! Na most kezdtem csak igazán rettegni.Nem baj, rengeteg ember van előttem, még van időm átnézni még egyszer a könyvet. Pontosan 5 perc múlva szólítottak is. Először egy fura szerkezetbe kellett belenézni és számokat mondani, meg különböző villódzó fények irányát megmondani. Kiderült, hogy nem vagyok vak tehát vezethetek. Ezután lépjek egy lépést jobbra nézzek egy sárga pontot és ne mosolyogjak. Amire felfogtam, hogy mi is ez már kattant is a fénykép, esélyem nem volt hajat vagy bármit is igazítani. Van egy olyan sejtésem, hogy a kép alapján a rendőr kérdezés nélkül sittre vág és öt év kötélre ítélnek. Ezzel meg is volnánk,  ők előre feltételezik, hogy menni fog, úgyhogy előre megcsináltak minden szükséges lépést. Kezembe nyomtak egy sárga papírt, hogy ezzel fáradjak be egy másik szobába és írjam meg a tesztet. ÚÚÚ itt is sokan vannak előttem, na itt tuti lesz időm átnézni. A kabátom még le sem ért a székre amikor szólítottak. Mit volt mit tenni, odakullogtam az asztalhoz és elkezdtem erősen hinni Istenben. Alapjáraton szelektív buddhistának tartom magam, mert a reinkarnációban hiszek, és a közepesen átsütött sztékben, de ilyen esetekben nagyon gyorsan, nagyon hívő katolikussá változom, úgy 20 percre. Fogtam a tesztet és kitöltöttem, természetesen az összes szopatós kérdés benne volt, és ha eddig nem említettem volna az egészen eddig történtek angolul zajlottak. Végeztem, visszakullogtam az asztalhoz, leadtam a papírt, és megkérdeztem- mi a következő lépés. Mondták, üljek le mindjárt kijavítják, és szólítanak. A francba, itt mindenki előtt fogják közölni velem, hogy megbuktam, ez csak azért ciki, mert alapjáraton a teszt olyan könnyű, hogy egy jól idomított majom is képes megcsinálni, csak hát ugye angolul van, és az azért megnehezíti egy kicsit. Vártam kb. 5 percet a végítéletre, majd szólítottak. Odarohantam az asztalhoz, srác mosolyogva kérdezi: -útlevél? A francba, kiderült, hogy mégsem csinálhatom meg és most visznek sittre, vagy akkora hülyeségeket írtam, hogy visznek zárt osztályra, kitoloncolnak az országból. Lélekben búcsúztam szüleimtől, amikor is a srác közölte, hogy csak ez a szabály, minden lépésnél igazolnom kell magam, és amúgy átmentem. A kezembe nyomott egy papírt, hogy az az ideiglenes jogsim, és postán küldik a kártyát ami az állandó lesz, és gratulál és jó vezetést!!!  Amúgy az ideiglenes 2 hónapig érvényes. Megfogtam a jogsim, elraktam a táskám mélyére, és kirohantam az épületből. Az első gondolatom az volt, ha tévedtek akkor is van 2 hónapra jogsim, és be tudom fejezni a tanfolyamot, ezt már csak az életem árán veszik el tőlem!!!!! Ezek után még fél óráig azt éreztem hánynom kell, majd ezt csillapítva elmentem az Eaton Centerbe gyógyshoppingolni. Azóta izgatottan várom a postást, ha nem jön semmi, akkor is elmondhatom magamról, hogy 2 hónapig volt jogsim...       

Szólj hozzá!

Főztem vazze....és még mindenki él!!!!

2012.10.23. 22:05 :: anettczky

Tegnap megszállt valami földöntúli izé, gyanús is volt, hogy süt a nap, meg nem kell kabát. Gyönyörű idő egész nap, úgyhogy gondoltam túrázok egyet, irány a bolt. Mert itt nem úgy van ám, hogy minden sarkon van egy kis közért aztán gondolok egyet leugrom valamiért. A legközelebbi élelmiszer beszerző egység tőlünk 5 kilométer, tehát vagy kocsi vagy séta. Nem véletlenül kell az a jogsi.Ezt a leckét amúgy az elsők között tanultam meg itt. Ugyanis amikor először jöttem Kanadába, csak 10 napot voltam látogatni, és akkor Rezső mindig velem volt, meg autóval mentünk mindenhova, meg nem ezzel voltam elfoglalva. Jelzem az volt a demo verzió.Második visszatérésem az országba már kicsit érdekesebbre sikerült.Életem értelme akkor éppen Sault Ste. Marie nevű városban dolgozott, úgyhogy uccu neki, megyek megnézem azt is. Kegyetlen hosszú és kényelmetlen 10 órás repülőút után megérkeztem Torontóba, természetesen 45 percem volt, hogy elérjem a csatlakozást, amivel az a gond, hogy a vámnál minimum fél órát mindig csesztetnek, mivel Magyarországról jövök, egyedül, alacsony nő, barna haj, barna szem, nem teljesen hófehér bőr, beleillik az elbeszélgetünk egy kicsit, mielőtt beengedjük kategóriába. Szóval miután meggyőztem a vámost, hogy beszélem a nyelvet és nem a menekültstátuszra hajtok, maradt 10 percem. Mindenkit fellökve rohanok a géphez és az utolsó pillanatban elértem. Amikor megláttam, hogy mire kell felszállnom hangosan felröhögtem. Ezzel a géppel Amelie Erchart repült először. Konkrétan úgy nézett ki mint egy gyerekjáték és 39 ember fért fel rá a személyzettel együtt. Esküszöm a háttérben hallottam a Miért éppen Alaszka című sorozat főcímzenéjét. Ekkor még nem sejtettem, hogy mi vár rám 2 óra múlva.  A gép gyakorlatilag egy szántóföldön landolt és egy nagyobb garázs volt a reptér. Már annyira fáradt voltam, hogy ez sem érdekelt. Rezső mondta, hogy küld értem autót, a sofőrnél egy piros tábla lesz, majd keressük egymást. Megszereztem a csomagjaimat, kisétáltam a váróterembe és egy idős indián nő tartott egy piros táblát. Na itt már biztos voltam benne, hogy ez a Miért éppen Alaszka. A város szélét jelző tábla azt írta, hogy 500 000 ember lakik itt. Királyság gondoltam, ez egy nagyváros. Aha, szombat este tízkor senki nem volt az utcán, Nyékládháza külső egy dübörgő metropolisz ehhez képest. Másnap reggel gondoltam leugrom egy kávéra. Kérdeztem a recepciós nénit, hol kapok itt kávét. A válasz: Mivel vasárnap van nem lesz könnyű, de itt pár háztömbbel arrébb van egy bolt ott lehet, hogy van. Na ez a pár háztömb jelzem fél óra erőltetett menet. Beesek a boltba, kérdezem nénit, kávé van? Mire ő persze, második sor végén balra. Odatipegek, az egyetlen fajta kávét úgy hívták kávé. Semmi más, sárga zacskó rajta a felirat: kávé. Namármost az én Frei kávézóhoz szokott európai mimóza lelkem nem igazán tudott azonosulni ezzel a szintű termékkel, úgyhogy inkább megkérdeztem, hogy hol kapok más fajtát. Erre ő: hát itt nem messze van egy bolt, pár háztömbbel arrébb...Nem, még mindig nem volt gyanús. Újabb erőltetett egy óra gyaloglás következett, amire megszereztem végre a kávét. Csakhogy vissza is kéne menni valahogy. Egy intenzív másfél órás gyaloglás után, miután a környezetemben lévők egész családfájának a jó édes anyját felsoroltam, megtanultam egy életre, hogy a nem túl messze itt egészen mást jelent. Szóval nem túl messze tőlünk, úgy pár háztömbbel arrébb van a bolt. Túrabakancs, hátizsák-és ez nem vicc-irány a bót.  Szokásos szendvicsnek való, valamilyen szalámi kéne, legnagyobb döbbenetemre, magyar stílusú szalámi. Hát ez ki nem hagynám, gyorsan be a kosárba.- Ma reggel megkóstoltam, úgy néz ki mint a téli szalámi és gyulai kolbász íze van, de amúgy nem rossz.- Séta tovább, nézelődés, gyors kaják részlegen megláttam egy doboz rizottót, úúúafrancba, de ennék egy kis rizses húst!!!! Hát majd főzök!!! Mi kell hozzá? Rizs meg hús. Eltipegtem a husikhoz, ott találtam is cuki dobozkában felkockázva, nekem való fajtát. Doboz tetején felirat: pörköltnek való, úúúafrancba de ennék pörköltet!!! Hát majd főzök inkább azt, mi kell hozzá?? Na erre már rágugliztam tuti ami fix. Paprika, a fogós kérdés, mert itt olyan, hogy tv paprika nincs, pritamin paprikából meg csak nem csinálhatom!! Találtam végül valami mexikói édes paprikát ami nagyjából úgy néz ki, csak piros, szagra stimmelt, gondoltam nagy baj nem lehet. Gyorsan megvettem mindent amit kell, hazavonszoltam magam és nekiláttam. Az első fél óra azzal telt, hogy rájöjjek az a szoba ahol a kávéfőzőt tartjuk, na az a konyha. Szépen mindent felkockáztam, megmostam, egy izéba összeöntöttem, aztán nekiálltam kevergetni. Aztán alágyújtani is sikerült végül. Piros paprika, meg piros arany volt itthon, nem tudom milyen indíttatásból azt hoztam magammal. Kevergetem egy ideje, szagra stimmel, ízre stimmel, amit nem is nagyon értek, na de rohadtul narancssárga, ez már inkább rám jellemző. Most két lehetőség van, egy- így hagyom, és azt hazudom, hogy magyar specialitás, kettő- valamit teszek bele amitől piros lesz. Piros arany még, remek ötlet! Na ezzel az adalékkal eljutottam a határértékig, még mindig rohadtul narancssárga, kb mintha mandarinpörköltet csinálnék. Aztán felcsillant a szemem, alkohol!! Az mindenre megoldás!!! Na elő is csavarintottam a borkészletből egy laza százdollárosat nehogy baj legyen, aztán szépen elkezdtem locsolgatni. Ha a nyelvemet megfogja, a pörit is meg kéne nem? Hát hús-hús. Az elmélet bevált. Egy laza három deci után már minden stimmelt, vagy lehet, hogy csak azért mert a másik három deci meg a szakácsban tűnt el. A lényeg a lényeg, az utolsó szálig elfogyott a pöri is, a bor is, már eltelt lassan 24 óra és még mindenki életben van.   

1 komment

Shopping....

2012.10.19. 22:36 :: anettczky

Mindenki ismeri a közhelyes viccet arról, hogy hol van a nők G-pontja? Hát a shopping szó végén! Nos ez rám is tökéletesen igaz. Ha lehet a vásárlást hobbinak nevezni, akkor nekem ez a második legkedvesebb hobbim így a G-pont környékén. Egyszerűen imádom azt a szót, hogy sale. Szerintem ez valami ősi vadászösztön elkorcsosulása lehet, mert valami hihetetlen elementáris erő szabadul fel bennem, amikor a régóta kiszemelt vadat végül féláron sikerül becserkészni. A másik kedvencem a küldetéses shopping, mert az élmény ugyanaz, csak a végén nem kell magyarázkodni. Hát...tudod...csak azért kell a 13. ugyanolyan fekete pulcsi, hogy ha a felét kölcsön adom a csajoknak, a másik fele meg mosásban van, még mindig legyen mit felvennem, meg hasonlók. Tegnap küldetéses shopping volt. A project 2 részből állt: téli kabát és porszívó.  Az első sztorija pár nappal előbbre nyúlik vissza. Kb. 2 hete történt amikor is randizni voltam a pasimmal. Tudom furán hangzik, együtt élünk és minden szombaton randizunk. Ilyenkor csinosba vágjuk magunkat, és elmegyünk vacsorázni, vagy moziba, vagy csak úgy beülünk valahová egy pohár borra és beszélgetünk. Szóval éppen vacsiról hazafelé tartva, teljes puccban- tűsarkú, kis fekete ruci, fekete szövetkabát, amit eddig ősztől tavaszig hordtam,és jelzem október nagyoneleje volt- sétáltunk az utcán és úgy elkezdtem remegni a hidegtől mint egy epilepsziás. Elhaló hangon mondtam Rezsőnek, hogy tényleg októberben elő kell vennem a télikabátomat??? Erre ő: hát csodálkozott is,hogy fagyos létemre csak ennyi van rajtam, de menjünk haza és mutassam meg a télikabátom mert ő kezd aggódni ez ügyben. Jelzem ha 20 fok alá esik a hőmérséklet, én automatikusan katatón állapotba kerülök, és egy sötét sarokban zokogok amíg újra 20 fok nem lesz. Hazaértünk, megmutattam, kiröhögött. Közölte, hogy ez egy gyönyörű darab, Európában ez biztos elég, de akkor venni kell neked egy téli-téli kabátot mert ez egy vicc ami neked van. Na ezek után én kezdtem el erősen aggódni, és akkor összeállt a kép. Hát normális vagyok én???? A jegesmedvék természetes élőhelye Kanada meg a jávorszarvasé!!! Miért, na vajon miért???!!!! Hát ezek a dögök imádják az extrém hideget!!!! A francba, bajban vagyok, nagy bajban!!!! Nem ülhetek otthon októbertől májusig!!!!!! Innentől egyet értettem Rezsővel, igen kell egy új kabát, meg hát ugye ez előrevetíti a shopping lehetőségét is. A másik a porszívó. Ennek teljesen mezei oka van, nemes egyszerűséggel kinyírtam az előzőt. Semmi komoly, csak hozzá nyúltam, az elég volt neki, bekapcsoltam-kikapcsolt-bekapcsoltam-soha többé az életben nem kapcsolt be. Szóval tegnap haditervet készítettem és elindultam a nagy útra.  Belépek az alacsony fagytűrő képességűek szakboltjába, vagyis a túraboltba, gondolván ha itt nem akkor sehol. Teljesen elesetten bóklászom a cuccok között, mire egy kedves eladó srác mellém szökell, hogyaszongya miben segíthet. Erre én konkrétan közöltem mit szeretnék. Egy olyan kabátot keresek aminek a hőtartó képességét a NASA fejlesztette ki, a dizájnt pedig a Gucci tervezte hozzá. Már megint ufónak néztek!!! Visszakérdezett, hogy mivaaann? Majd ismét elmondtam, másodszorra felfogta, jót röhögött, majd elvezetett egy titkos sarokba, és basszzki van ilyen kabát!!! Szerintem itt nem én vagyok az első hasonló igényekkel. Küldetés teljesítve, a vad kiválasztva, lefotózva, majd vasárnap megyek vissza érte, mert hát a különleges vadnak az ára is különleges, és sajnos nem volt nálam Kína fél éves GDP-je készpénzben. Küldetés 2.0 porszívó. Átsétálok a legjobb vásár nevű szaküzletbe, kemény küzdelmek árán végre megtalálom a 6. emeleten a rohadt háztartási kisgép szakosztályt.- Előtte végignéztem 3-szor a Jégkorszak 3-at 3D tévén.- Ha nem volt ott 150 különféle porszívó akkor egy se. A legijesztőbb valami falba építhetős izé, aminek egy nagy tartálya van a pincében, és minden szobához van csatlakozása, és neked csak a csövet kell a falba dugdosni az meg szív. És mi van, ha valaki bekapcsolva felejti és reggel arra ébredek, hogy a fél lábamat beszívta a fal!!! Itt is jött a mosolygós bácsi és kérdezte, hogy miben segíthet. Mire én: Háát porszívó kéne... Erre ő: és mégis milyen típusúra gondoltam? Végignéztem a zavarba ejtően nagy kínálaton, és csak ennyi tellett tőlem:-Kéket! Bácsi vett egy nagy levegőt, és belekezdett másfél órás monológjába. Mivel a válaszomból egyértelműen leszűrte, ez egy elmebeteg, úgy látta jónak, ha végigmondja az összes fajtát. Én kedvesen mosolyogva végighallgattam, majd a végén megköszöntem a stand-up-ot amit produkált nekem és vásárlás nélkül távoztam. Szerintem a bácsi utána beadta a felmondását. Jelzem nem lettem okosabb, itt minden porszívó úgy néz ki mint egy űrhajó és annyiba is kerül. Nem baj, vasárnap futunk egy új kört, és akkor már Rezső is velem lesz, akkor majd ketten leszünk hülyék.   

Szólj hozzá!

Balettóra....

2012.10.18. 21:30 :: anettczky

Mindig is szerettem volna balett táncos lenni, de az első hibát ott követtem el, hogy nem kezdtem el 3 évesen, aztán kicsit később már ekkora seggel kissé nehézkes. A színisuliban volt valami balett alapképzés, de az mindig a reggeli órákra esett, úgyhogy általában másnaposan vagy még részegen vergődtem ott valamit, átsiklottam egy gyenge kettessel, és ez nekem bőven elég is volt. Meg volt akkor nekünk nagyobb bajunk is, a rettegett mozgás óra. Maga a tantárgy tök jó lett volna, mert megtanultunk járni (nem vicc, heteken keresztül sétáltunk körbe-körbe és tanultunk járni) meg vívni meg verekedni, meg testtel dolgokat mesélni, szóval maga a tantárgy rendkívül hasznosnak bizonyult, az egészen az egyetlen fekete felhő maga a tanár volt. Eredeti foglalkozását tekintve nemtommi, de nagyon szeretett volna legendás kaszkadőr lenni, ami nem jött össze neki, ezért az összes létező egóproblémáját a diákokon töltötte ki. Végül is elérte célját: mindenki gyűlölte és rettegett tőle, élő legendává vált.Egy híressé vált sztori róla amikor is, egy diákja zokogva jött ki az órájáról, és azt kiáltotta:- Mindig is tudtam,hogy nem néz embernek, de hogy állatnak se!!! Majd elrohant. Ezek után érthető, hogy a mai napig bennem van egy kicsi félsz, ha új helyre megyek táncolni, nehogy ő jöjjön szembe. Az egészben a vicc, hogy itt Torontóban is rettegek tőle. Szóval múltidézésről ennyit. Gondoltam ámeriká a lehetőségek hazája, ez meg itt Észak-Amerika hát hol máshol kezdjek rokkant nyugdíjasként balettot tanulni ha nem itt. Kerestem magamnak valami extra kezdő rehabilitációs programot nyugdíjas vízilovaknak. A honlap azt ígérte, hogy ha soha életedben nem voltál még csak táncterem közelében sem, akkor is bármikor bekapcsolódhatsz. Maradjunk annyiban, hazudtak. Nem kicsit, nagyon. Szóval tánckurzus kiválasztva, cím időpont letöltve. A probléma, hogy Isten DE gombja megint rám mutatott, ugyanis a cím a Queen street nyugati oldalát jelölte meg, erről az utcáról azt kell tudni, hogy kb. 20 km hosszú és nyílegyenes. Na ki tud eltévedni egy nyílegyenes úton??? Hát persze, hogy én. Az első órámról sikerült 10 percet késnem, és nem mertem megmondani, hogy eltévedtem mert, azt hiszik teljesen hülye vagyok. Hipersebességgel átöltöztem, nyúlott mackónaci, hipófoltos póló és rommányúzott balettcipő (szegényke kb. 10 éves még a színi sulihoz kellett) ahogy azt illik. Feltéptem az ajtót, és arcul csapott a döbbenet. Először azt hittem rossz helyen járok. Mindenki egyen harisnyában, fekete dresszben, komor arccal feszített a rúd mellett és valami elképesztő légifetrengést produkáltak éppen. Kezdő kurzus, aha?!?! A tanár mosolygós pici ázsiai nő, látta rajtam a döbbenetet úgyhogy beinvitált a terembe. A francba észrevettek, innen már nincs menekülés. Azért tuti ami fix lecsekkoltam a vészkijáratot. Megpróbáltam utánozni a többieket, mert a táncnyelvet még nem beszélem angolul, ráadásul a néninek eszelős kínai akcentusa van, majd a francia vezényszavakat (nem mintha az bármit is segítene) is olyan akcentussal mondja, hogy ember legyen a talpán aki megérti. A néni nem szarral gurigázik. Mint egy kiképzőtiszt, úgy diktálta a tempót, meg a granbatmanzsötét, hogy azt sem tudtam merre vagyok arccal. Mivaaannn, ki ez, mi ez és mi van a batman-nel??? És ehhez szünet nélkül mosolyog!!!! Hát jó próbáljuk meg. Kemény küzdelmek árán, úgy fél perccel lemaradva a többiektől, sikerült is kb. 20 centire felemelnem a lábam. Irtó büszke voltam magamra, erre a néni:-Nem jó állj!!!, és elindul, és közelít, FELÉM!!!! Megragadta a lábam, majd egy halk reccsenés kíséretében becsomagolta a fülem mögé!! Lepergett előttem a Bangkok Hilton meg a Jó reggelt Vietnám összes másodperce egyszerre. Én próbáltam kiáltani, de nem ment, végül egy aú azért csak kicsúszott. Erre ő: -nem kiabál, moszt kicit fáj holnap jó lesz meglát!!! És még mindig mosolyog!!! Ez élvezi!!! Basszus ez egy mosolygó gyilkos!!! És zárva a terem ajtó!!! Itt fogok megdögleniiiiii!!!! Aztán valahogy csak túléltem. Az óra után a saját könycseppjeimen csúsztam hazáig. Most itthon ülök, nyalogatom a sebeimet, megjegyzem nem lett jobb másnapra, és levontam a konklúziót: minden tánctanár szadista!!!!!

Szólj hozzá!

Kutyasétáltatás....

2012.10.17. 20:40 :: anettczky

Ismét egy gyönyörű napsütéses jégvirágos vasárnap reggelre ébredtünk, a kutya meg én. Rezső egész héten gályázik, gyártja a kultúrát, én meg jó fej vagyok, hagyom aludni.(Mint bemutatkozómban említettem hétvégente nálunk van láthatáson a kutya, aki kedvesem előző kapcsolatából "született" gyermek, és gondoskodó apuka révén igényt tart a hétvégékre) Útra kelünk a reggeli sétára, ami jelzem nem kis feladat egyedül, ugyanis a kutya, polgári nevén Sam, kb. egy súlycsoportban van velem, és ha ő egyszer akar valamit, nem nagyon állítja meg a mögötte lobogó, magyarul visító izé. A kanadai népről azt kell tudni, hogy nagyon barátságos, mindig vigyorog, és ha talál indokot leáll veled dumálni, nos a kutya mindig jó indok. Természetesen ma sem úsztam meg. Kedvencem a 60 körüli szingli nő aki gyerek helyett vett egy kutyát, és mindenki másét is a sajátjaként szeret. Már 10 méterről visít, hogy degyönyörűdeszépdeokosfijúúúúú!!!!! Samről azt kell tudni, hogy velem ellentétben tökéletesen ért angolul, és lelkének egyik fájó pontja, hogy bár tényleg úgy néz ki mint egy medve, attól függetlenül a Sam a Samantha rövidítése, és ő lány!!! szóval ahogy a néni befejezte a fejhangon visítást, már tudtam szegény kutya megint három napig depis lesz. Gyorsan korrigáltam, hogy ő biza lány. Na ez volt csak az olaj a tűzre, ismét egy öt perces fejhangmonológ hogy lány létére mekkora és úristen és a többit nem tudom, mert fejben már az ismerőseim között kerestem valami kutyapszichológus számát, amikor is elcsíptem a világ legostobább kérdését: és ő IGAZI német juhász??? Na itt jött el a pillanat amikor éreztem, visszavágok Sam nevében: Teljes nyugalommal válaszoltam, hogy nem ő egy jegesmedve legújabb 5.0-ás génmódosított változata, kifejezetten városlakóknak tenyésztve. Úgy néz ki mint egy kutya de belül medve, úgyhogy én a helyében nem simogatnám mert a program nem tökéletes, és ha nem ismeri fel aki közeledik hozzá, azt egy harapással kivégzi. Életösztön tetszik tudni. A néni halálra vált arccal köszönés nélkül elviharzott, én még utána kiáltottam egy : Szép napot!!, de választ már nem kaptam. Furák ezek a kanadaiak, nem értik a viccet. Ezek után Sam olyan büszkén sétált végig az úton, ahogy még soha, még a madarakat sem kergette meg, az nem illik egy jegesmedvéhez.

Szólj hozzá! · 1 trackback

Első nap a suliban...

2012.10.16. 02:46 :: anettczky

Szombaton történt vélem a nagy esemény, 30 évesen rászántam magam a jogsira. Naná, hogy itt Kanadában hiszen angolul sokkal egyszerűbb???!!!!! Szóval besétálok hajnali 9:30-ra (jelzem szombat van, és 7-kor kellett kelni mert logikus, hogy a vezetési sulit olyan szinten külvárosban kell elhelyezni, hogy lehetőleg csak kocsival vagy egy órányi tömegközlekedéssel lehessen csak megközelíteni) Még fel sem fogtam hol vagyok amikor is kezembe nyomnak egy paksamétát, hogy írassam alá szüleimmel!!!!!!! Én botor időt nem sajnálva csak elolvastam miszöszez. Konkrétan egy "szerződés" köztem és a szüleim közt, hogy mit vállalok át a családi autó használatáért. Lehet választani a heti egyszer lemosom a kocsit, figyelem az olajszintet, havonta egyszer én tankolok meg ilyensmi, a végén szülő aláírása, gyermek aláírása. Hát lábon kihordtam egy agyvérzést a röhögőgörcstől. Kérdezem a bácsit:- Csókolom, ezt akkor is ki kell töltenem ha 30!!!! vagyok??!! Mire ő: - Nos itt az átlagemberek 16 évesen szereznek jogosítványt, és benne van a vizsgában, 5 pont jár érte, nem kötelező, de veszít 5 pontot a végső eredményből ha nem tölti ki és adja le időben. Na ez meg a másik probléma, apámék Magyarországon élnek, hogy íratom alá velük időre???  Erre ő:- Jó lesz a férje is csak üljön már le hadd kezdjem el!! Jó elkussoltam leültem. Fél óra sem telt el, bácsi elkezdett mesélni arról, hogy kell széket meg tükröt állítani, és mint egy jóságos nagypapa mesélni kezdett az őskorról amikor is még manuálisan tekergetve kellett ülést állítani, és itt természetesen nagypofájú lévén bekiabáltam, hogy van tekerős ablak is meg kézzel állítható tükör meg kormányváltó... Na erre az egész osztály úgy nézett rám mint egy ufóra: -te ezt honnan tudod??? fú, ez a csaj nagyon olvasott, meg mi vagy te mérnök??? A tanár is feszengett egy picit, hogy honnan a francból tudok ilyeneket.Azért csak nem bírta ki és megkérdezte, ugyan már honnan tudok ilyeneket? Mire én:- Honnan, honnan apámnak még mindig ilyen van. Erre a tanár:- Szünet!!! (10 perccel a beígért idő előtt, érdekes) Szerintem nem lettem kedvenc. Suliból hazaérve röhögve mesélem Rezsőnek a napomat, mutatom neki a papírt, hát neki is kellett 5 perc mire újra tudott lélegezni. Most azon agyalunk, hogy mit írjunk bele. Eddigi remek ötletek: - ha nem szólalok meg a vasárnapi meccs közben: fél óra kocsihasználat, - ha nem vásárolok heti egynél több cipőt: újabb egy óra kocsihasználat, -ha megígérem, hogy nem főzök: egy teljes napi kocsihasználat, -minimum heti háromszori szex: másolt kulcs a kocsihoz. 

Szólj hozzá!

namégegyújidióta......

2012.10.12. 21:56 :: anettczky

Szóval blog. Miért is, nem tudom. Mindenkinek van, és ez most "olyan trendi", egy frászt csak unatkozom, és ilyet még sosem csináltam. Egy kis bemutatkozás: születési név: Anett, Évek száma: 30, elkezdett iskolák száma: kb 10, befejezett:3 élettapasztalat:15000 ebből hasznos:14, forintmilliók száma:0 ebből elköltött:43, pasik száma: 26 ebből hasznos:4, válások száma:1 ebből hasznos:1 élettársak száma:1,5 (jelen esetben egy hímnemű humanoid full time és egy hétvégi kutya, aki szegény elvált szülők gyermeke és hétvégente apucinál van láthatáson)

curriculum vitae:

Magyarország egy dunántúli kis szegletében születtem, úgy a tatárjárás idején, természetesen tűsarkakon. Szüleim teljesen átlagos, normális polgári szülők voltak, aztán jöttem én.Aztán a második sokk az öcsém. Átlagos gyerekkor, gyomorforgatóan kitűnő tanuló, matek verseny, magyar verseny megnyerve, év végén jutalomkönyv begyűjtve. Ekkor követtem el életem első rossz döntését (nem az utolsót): hatosztályos gimi, "merazolyantrendiiii". Naná, hogy reál suli, én meg néha a saját életkoromat sem tudom kiszámolni számológép nélkül, és különben is már akkor is jobban érdekelt a színház, mint bármi más, no meg hát kamaszodtunk is csúnyán, szóval 4 év után apuci szeme fénye 4 tantárgyból megbukott. Volt is sikítozás bőséggel-jósággal otthon, konklúzió: ostobahaszontalansemmirekellőígyhogyleszbelőledorvosvagyügyvééééd?????? Orvos a tűfóbiámmal nehezen, ügyvéd meg az én pacifista lelkemmel, ugyan már, még az anyagyilkosnak is vinném be a sütit vacsira, mert hát szegényke éhezik. Szóval elhangzott az atyai hovatovább: mi lesz belőled így fiam????? Először is a lányod vagyok, másodsorban azon a héten járt nálunk a fodrász (kisvárosban nagy divat, hogy a fodrász felmegy a lakásodra, és ott dolgozik, és így olcsóbb, meg nem bámul Gizi néni az arcodba amikor áll rajtad a vödörnyi festék), és az úgy tetszett, meg bírtam a csajt, úgyhogy mondtam: fodrász leszek, de nem komolyan!!!!! Komolyan vették. Szeptembertől tekerhettem a dajjert ha tetszett-ha nem. Mindegy túléltük, szép két év volt, jó bulik meg minden, és végül is van egy szakmám ami arra jó, hogy le tudom vágni magamnak a hajam. Megérte nem? Közben elmúltam 18, apámék is beletörődtek, hogy ebből már normális nem lesz, ha eddig nem lett, úgyhogy vissza az álmok kergetéséhez. Színész akarok lenni még mindig, járok is táncot tanulni rendületlenül, mi kell még? Mondjuk diploma? Na ahhoz mi kell? Érettségi!!!! Jó, hát akkor irány a gimi, de most valami normális!!!!! Sikerült kiválasztani a város legszarabb hírű, legszutyokabb iskoláját, mondván, ezt már csak elvégzem!!!??? Na ez életem egyik legjobb döntése volt, ad egy: vakok közt a fél szemű ugyebár, ad kettő a tanárok nagy része a világ legjobb fejei közé sorolhatók, néhányan még mindig barátaim, a maradék egy-két hiperostobát meg túl lehetett élni valahogy, mondjuk sajnáltam, hogy pont a magyar a legszarabb, de mindegy, apám okos majd felvilágosít, ha már a tanárom túl sok macskaszőrt szívott jobb híján. Szóval életem legtutibb három éve volt (nem, most kivételesen nem számoltam el magam, csak a 18+-os brigád egy évet megúszott, mert belőlünk ennyi bőven elég) Ez alatt a három év alatt sikerült hobbitáncosból színházi táncost faragnom magamból, és a suli melletti két színjátszó szakkör is meghozta gyümölcsét, ugyanis megkaptam életem első profi színházi feladatait. Aztán valahogy két előadás között csak leérettségiztem. Álmok kergetése 2.0. A nagy számok törvénye alapján, minden létező színiiskolába beadtam a jelentkezésemet, valahová csak felvesznek alapon. 11 felvételi után még választási lehetőségem is volt, úgyhogy én a hárombetűs nénit választottam, ami először életem újabb legjobb döntésének bizonyult. Volt ám dagadó mell meg 7 napos parádé, ha szüleimmel mentünk valahova, mindenkivel meg kellett állni "beszélgetni", de a lényeg az volt, hogy el lehessen mondani: hát színész lesz a gyerekből, hát híres lesz meg minden, ha elég jól csinálja még a Barátok Köztbe is benne lehet ám!!!!!! Az első év tömör gyönyör, úszás a boldogságban, hát csak sikerült vazze. Ez év nagy részét balladai homály és italgőz fedi, mint ahogy az előzőeket is, úgy kb. 12 éves koromtól felfelé. Második év, tanár váltás, poklok pokla sulielhagyás. Egész nyár sulikereséssel, majd végül az a híres író Vili bá nevű befogadott, és ismét egy zseniális év után, SZÍNÉSZ LETTEM!!!!!! (tényleg!!! van róla papírom!!!!) Szokásos szabadon fuldoklás következett ezután, és itt már ismertem legújabb exférjemet is, szóval az élet móka volt és kacagás. Ismét próbáltam a társadalom elvárásának eleget tenni, tehát férjhez mentem. Éltük a hétköznapinak semmiképp sem mondható életünket, én játszottam színházban, dolgoztam külföldi filmek forgatásán (nem olyan liftzenéze nem dumálunk csak kúrunk 18+-osat, hanem rendes soklóvés, világsztáros középkori sárbandagonyászós, nyáron megsülős, télen megfagyós, szerelmes pestises kardozós baszós), tervezgettük a jövőnket amikor is Isten DE gombja (erre majd később rátérek) rám mutatott. A legújabb film forgatásán megismertem Rezsőt. Rezső operatőr  és kanadai és intelligens és jó humorú és tisztel és tehetséges mint a Nap és amire ezt végiggondoltam már össze is volt csomagolva az összes cuccom, és hirtelen megváltozott a lakcímem is. A film végén erősen tanakodtunk, hogymostmiafaszlegyen???? Ő jöjjön Magyarországra dolgozni (bruhhhhaaahhhaaahhaa), vagy én megyek Kanadába aztán lesz ami lesz. Ezzel meg is érkeztünk a jelenbe. Már fél éve túristáskodom Torontóban dúl a szerelem és nagy erőkkel Született feleségeset játszom. Szóval járom a várost, nézelődök, újratanulok mindent, múzeumok, mozi, vacsi, haverok, tánckurzusok, tehát elvagyok, várom a vízumom. Életemről nagy vonalakban ennyit, a blogom lényege pedig múltam balladai homályának feloszlatása, és ha esetleg történik valami izgi a jelenben, akkor természetesen azt is megírom. Köszönöm a kitüntető figyelmet: Anett 

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása